2016. aug 04.

Irány Botswana!

írta: Afrikaland
Irány Botswana!

A sok haszontalanság és az idő fölösleges eltöltésén kívül azért van pár okos funkciója is a Facebooknak, például arra biztosan alkalmas, hogy iksz évvel ezelőtti dolgokról emlékeztessen minket. Így jutott eszembe, hogy a tavalyelőtti augusztusi botswanai utunkról még nem is írtam, pedig nagyon klassz utunk volt ám! 

Alig pár héttel Magyarországra költözésünk előtt, 2014 augusztus közepén látogatóba mentünk André egyik, mondjuk ki, kedvenc unokatestvéréhez. Rika és Richard Botswanaban Francistown-ban élnek, nagyjából 800km-re Midrandtól. Ez nem egy rettentő táv az ottani viszonylatokban, lazán letudható kategória, de egy komoly felújításos szakasz és a botswanai körülmények miatt csak nagyon lassan tudtunk haladni. Kora reggel indultunk és már sötétben, késő este értünk oda, mert bár az út kicsivel több, mint fele dél-afrikai utakon van, a határon átmenni nagyjából 1 óránkba tellett, onnantól pedig szinte csak vánszorogtunk ahhoz képest, hogy elvileg autópályán mentünk végig tovább. Előzetesen a szokásos átlag 120 km/óra sebességünkkel szemben (pihenőkkel, tankolással átszámolt adat) 80km/órás haladással kalkuláltunk, és sajnos nem is lőttünk nagyon mellé... Magát a vezetést az is nehezítette, hogy folyamatosan nyugatnak haladtunk, emiatt végig a szemünkbe sütött a nap. Ez pár óráig elviselhető, de egész nap telibe kapni a napot azért nem kellemes érzés.

A határig nagyjából simán ment minden, gond nélkül haladtunk és tankoltunk, hogy aztán megint haladhassunk és tankolhassunk. A határtól kb 150 km-nyire lelassított minket egy alig 50 km-es útfelújításos szakasz, ahol többször is meg kellett álljunk, mert csak stop-and-go módon tudták a munkálatok melletti haladást biztosítani. Az állós időkben nagyon jól szórakoztunk, szép madarakat néztünk akik mit sem törődve illegtek a várakozó autósor mellett, vagy olyan fontos szavakat tanítottam Andrénak mint pl szamár, csacsi, boci, egyszóval jó móka volt.

dscf3346mod.jpg

dscf3348mod.jpg

dscf3361mod.jpg

A határ előtt nem sokkal érdekes szakaszra értünk, tele volt tűzdelve 'vigyázz varacskosdisznó' táblákkal. A táblák igaznak bizonyultak, elég sokat láttunk belőlük, főleg anyákat a kicsinyeikkel. Próbáltuk őket lencsevégre kapni, sajnos inkább kevesebb mint több sikerrel, mert fineszes és félős jószágok, akik amint egy autó lassít, már szaladnak is el. Az egyetlen lehetőséged, ha 1. már jó előre észreveszed őket, ami elég nehéz, mert kiválóan beleolvadnak a környezetbe, és 2. eleve lassan közelíted meg őket. De ha sikeres a megközelítés, akkor az autóból lábujjhegyen és suttogva kihajolva lehet pár képet készíteni :)

dscf3345mod.jpg

dscf3338mod.jpg

dscf3339mod.jpg

Az éjjeli csodaszarvast sajnos nem láttuk :(

dscf3344mod.jpg

A határon átkelni kifejezetten vicces volt, nem sokat találkoznak ugyanis az ügyintézők magyar útlevéllel. A reptéren biztosan, de a szárazföldi határátkelőnél, nos, nem nagyon. A dél-afrikai intéző csak nézegette, forgatta az útlevelemet, és megkérdezte, hogy ahonnan én jövök mind ilyen csinos csajok vannak-e mert ha igen akkor jön ő is ide lakni, aztán betrancsírozta a pecsétet az útlevelmbe, és tovább engedett. Andrénak a friss ropogós útlevelébe viszont majdnem rossz helyre pecsételt, mert hiába má', hogy a követség gigantikus post-iteket rakott az első két üres oldalra, hogy ide ne pecsételjen senki ha lehet, köszi (mert oda kerül majd a 90 napos turista vízum), a post-itet elolvasás nélkül lerántotta a lapokról, és már a levegőben suhant a pecsétet tartó keze, amikor egyszerre kiáltottunk rá, hogy neeee, oda ne pecsételjen semmit! Nézett bambán kicsit, majd megrántotta a vállát, lapozott egyet, és a kövezkező oldalpárosra pecsételt, és, figyelem, visszarakta a posti-iteket a megfelelő oldalakra! De persze még így sem olvasta el őket :)

egy gyöngyszem az egyik konténer iroda ajtajáról :D

dscf3337mod.jpg

A botswanai oldalon elég sokat kellett várnunk, elsősorban az én útlevelem miatt. Nem tudták eldönteni ugyanis, hogy nekem kell-e vízum, vagy bármi más. Ez olyan nehéz kérdésnek bizonyult, hogy bár eleinte csak az én ügyintézőm nézegette, forgatta az útlevelemet és közben vadul keresett valamit a jegyzeteiben, pár perc múlva már bevonta a szomszédját is, majd újabb pár perc tanakodás után a másik oldalon ülő is beszállt, míg kb újabb 10 perc után megszületett a döntés, kérdezzük meg a műszakvezetőt! Ez igen hasznosnak bizonyult, mert a műszakvezető tudta, hogy hol van az infó „elásva”, és odavezette őket egy hatalmas, papírokkal tűzdelt falhoz, ahol az európai országok vízum szükségletei voltak részletesen felsorolva. Jó nagy betűkkel volt kinyomtatva a tudás, még én is el tudtam olvasni, hogy miről szól a jegyzet, pedig kb 10 méterre lehetett tőlem a faliújságjuk. Itt újabb pár perces keresgélés után azonosították az országomat, Hungary, majd széles mosollyal és egy hatalmas szorri missz nem voltunk biztosak a dolgunkban, végülis megkaptam az engedélyt, hogy Botswanaba léphessek. Persze ekkor még nem szabadultunk, mert be kellett fizetni az úthasználati díjat, amit milyen érdekes, aznap pont nem lehetett kártyával teljesíteni, így el kellett sétáljunk a határőrség területén kívül lévő nagyon bizalomgerjesztő pénzváltó konténerekhez, hogy aztán a helyi valutával felszerelkezve befizessünk kb 2000 Ft-ot. Erről is kaptunk egy igazolást és végre mehettünk tovább. Mivel épp akkor fizettük ki az útkarbantartási díjat, ledöbbenve tapasztaltuk, hogy a határ utáni pár 10 km-es szakaszra mégsem jut a pénzből, és olyan, de olyan rossz állapotban van, hogy esős évszakban halászni lehet a kátyúkból. De legalábbis kacsát úsztatni bizton lehet bennük.

a határállomás épülete

dscf3236mod.jpg

dscf3237mod.jpg

és a pénzváltó(k)

dscf3238mod.jpg

Elvileg a helyi autópályán haladtunk tovább, ami inkább egy klasszikus 2x1 sávos autóút volt, mint autópálya, de legyen, hiszünk a térkép jelöléseinek. Mellettünk végeláthatatlan messzeségben csak száraz fák, keresgélő marhák és sziesztázó szamarak, néhol a kerítés megfelelő oldalán, néhol meg az út mellett közvetlenül vagy épp azon álldogálva. A vegetáció kinézetében nagy nagy különbség volt a dél-afrikai részhez képest. Na nem lett hirtelen minden zöld, sőt, ugyan olyan száraz volt minden (száraz évszak közepén-végefelé jártunk ekkor), de inkább bokros-fás jellegűvé vált, jellegzetes, ragyogó aranybarnára száradt levelekkel. Ami még furcsa volt, hogy nem láttunk felégetett részt. Valahogy ez a buta dél-afrikai szokás a határvonalon elvágódik, és ide már nem terjedt tovább.

dscf3331mod.jpg

Az utolsó 100 km nagyon nyögvenyelősen telt, fáradtak voltunk és vaksötétben, útfelújítással, útszélesítéssel vegyített, erős forgalomban kellett haladjunk. Késő este értünk célba ahol már nagyon vártak minket! Sok puszi és ölelés, valamint egy kellemes vacsora után tértünk nyugovóra. Másnap reggel André és Richard elmentek valami tyúktelep elektromos kapuját megszakérteni, mi pedig vásárolni mentünk Rika-val. Érdekes volt, a környék egyik legjobb spárjába mentünk, mégis lelakott, drága és közepesen feltöltött készlettel rendelkezett, még egy lepukkant johannesburgi spárhoz képest is. Nagyon más ez az ország, sokkal szegényebb vagy inkább szerényebb, mint Dél-afrika, végig furcsa érzésem volt. Szegénység, kosz, káosz mindenhol, de mégis talán rendezettebb, nem tudom, pedig azért akkor már az én szemem is szokta egy jó ideje ezeket a fogalmakat Johannesburgban és környékén.

Kora délután kimentünk a telekre, ahova már felhúztak egy kis házikót maguknak. Itt nem sok minden van, de az nagyon kellemes, van benne egy szép konyha, egy alvós rész és egy walk-in fürdőszoba. Nagyon jó volt a hangulat is.

dscf3248mod.jpg

dscf3249mod.jpg

dscf3244mod.jpg

dscf3298mod.jpg

dscf3291mod.jpg

dscf3300mod.jpg

dscf3304mod.jpg

száraz évszak ide vagy oda, vannak fák amik ilyenkor virágzanak. csodaszép!

dscf3256mod.jpg

dscf3252mod.jpg

Mint minden telken, itt is van víztorony, ahova Rikáék felszereltek egy nagy odut, és most már évek óta befészkelnek a baglyok. Pont voltak fiókák is, felmásztunk megnézni őket, irtó cukik!!

dscf3269mod.jpg

dscf3274mod.jpg

Délután homokot hordtak a fiúk a folyóból, ami nincs és mégis van, hogy a készülő nagy ház alapjába bekeverjék. Este természetesen grilleztünk, cidert ittunk, beszélgettünk és nagyon nagyon jól éreztük magunkat. Másnap délelőtt még egy kis homok hordás jutott, de még így is lazára vettük a figurát, kora délután pedig visszamentünk a lakásukhoz. Nem sok minden történt ezek után, beszélgettünk, főztünk, majd korán lefeküdtünk aludni, hogy másnap indulhassunk haza. 

Nem volt könnyű elindulni, olyan jól éreztük magunkat. Rika sírdogált, a kutya (egy kölyök bur bull) és a kismadár sem engedett, de nem volt mit tenni, mennünk kellett.

dscf3326mod.jpg

dscf3319mod.jpg

dscf3323mod.jpg

Nagyon szép hely Botswana, sokkal érintetlenebbnek tűnik, mind Dél-Afrika. Mintha szabadabb lenne a mozgás, persze lehet, hogy nem az, de úgy tűnik. Talán kevesebb a szögesdrót, kevesebb vagy legalábbis gyengébb a kerítés az utak mentén, de sokkal több a szegény, lepusztult környék. Egyértelműen rosszabbul élnek mint déli szomszédaik, de valahogy mégis máshogy nyomasztóan. Nem nagyon tudom elmagyarázni...

A két napos szüntelen beszélgetések között nagyon sok történetet hallottam olyan területekről, ahol már-még szabadon járkálnak az elefántok, bár az is igaz, hogy nem nagyon lehet őket ebben megakadályozni :) Több nemzeti park és rezervátum is van, ahova be lehet menni lakókocsival, sátorral, és ott lehet aludni az elefántok mellett. Ahol éjjel arra riadsz, hogy a sátor mellett megy el az elefánt és hallod a gyomrának kurtyogását, ahol reggel az ivó elefántok hangjára ébredsz, és ahol reggeli közben a sárfürdőző fánikat nézheted. Mágikus hely lehet, tervben van, hogy valamikor megyünk és eltöltünk ott egy pár napot mi is.

A haza út maga nem volt túl izgalmas, de így is végig vidámkodtuk, beszélgettük, elvoltunk :) Most nem szembe sütött a nap, hurrá, hanem végig a visszapillantó tükörben vakított minket, fúúúj, és a határon sem volt semmi galiba. A varacskos disznós szakaszon pedig ismét láttuk cukiékat, sőt, fotózni is sikerült! Persze az útfelújítások nem lettek készen az alatt a 3 nap alatt amit Fancistownban töltöttünk, hosszas várakozások után azonban ezen a szakaszon is túljutottunk.

Még beugrottunk Apuék kerámia csodáiért, és az egyik helyi hentesnél megvettük az utóbbi idők egyik legjobb biltongját, ami olyan finom volt, hogy a kb 2 napi adag mire hazaértünk, el is fogyott :)

Szólj hozzá

vízum must see Dél-Afrika Botswana