Gyorsan, még mielőtt belevágunk, PRŰD alert, azaz figyelmeztetés mindenkinek aki rosszul viseli a cici, tej, szoptatás és társai szavakat valamint ezek kombinációit, vagy akár csak a gondolatot vagy a ráutaló kifejezéseket de még a történeteket is, ugyanis nagyjából csak erről szólt a novemberem. Ez a bejegyzés is inkább erről a témáról szól mint magáról a hónapról... Szóval ők mind NE olvassanak tovább! Nagyon személyes bejegyzés következik.

Szerintem nem csináltam semmi mást novemberben mint szoptattam. Nyilván azért csináltam, pl mostam és néha főztem, fürödtem, ilyesmi, de a kis jegyzetfüzetkém és az emlékeim szerint sem volt nagyon másra időm és energiám se. Kitartóan, változó időközönként és hosszúságban, éjjel és nappal, hajnalban és este, teljesen mindegy mikor, igény szerint szoptattam amikor Mira éhesnek bizonyult. Márpedig Mira gyakran kért enni. Nem vicceltek akik azt mondták, hogy az első időszak erről fog szólni, szoptatástól szoptatásig mérem majd az időt és nem órákban vagy napokban. De nem baj, számítottam erre, így nem okozott sem meglepetést, sem lelki traumát sem semmilyen problémát, hogy akár óránként is csatlakozik rám a gyerek :)

Szerencsére nem kért mindig óránként, és ahogy teltek a napok, akarom mondani egyre több alkalmon voltunk túl, úgy lett magától kis rendszer a dologban. Bár nem volt percre pontos időbeosztás a napokban, és jellemzően kétféle nap váltogatta egymást, mint a suliban az A hét meg a B hét, csak kitisztultak a számára kényelmes evési idők. Éjszaka is egyre kevesebbszer ébredt fel és egyre jobban tudtam, hogy kb mennyi időm van a következő alkalomig. És lám, lám, november végére, alig 1,5 hónaposan elkezdte átaludni az éjszakákat. Ehhez nekem semmi közöm, mármint, nem hagytam sírni vagy magára az éjjel, semmi ilyesmi, mindig keltem és öleltem és mentem hozzá amikor csak szükség volt rá(m), és valószínűleg néha akkor is, amikor nem :) De egyszercsak elkezdett kevesebbszer ébredni az éjjel, mígnem egyáltalán nem kért enni éjjel, és este 10től reggel 4-ig aludt egyhuzamban. Előre szaladok, hogy ne borzoljam a kedélyeket ezzel a témával minden hónapban, a hajnali 4 órából 5 óra majd 6 lett, az este 10-ből meg 9, és nagyjából 6,5 hónapos koráig, pár éjszakát leszámítva végig aludta az éjszakákat. Hogy azóta mi van, arra majd az aktuális hónapban kitérek. Röviden, nem, mostanában nem alussza végig az éjszakát.

Amire viszont senki sem készített fel, vagy lehet, hogy próbált, csak én nem vettem az adást, az a fájdalom volt. Mert kéremszépen egy picike szájacska plusz irtó erős szívó vákum plusz edzetlen ciciszövetek egyenlő fááájdalom. Égető, szúró, kellemetlen, nyilalló fájdalom. Szerencsére nem végig, már csak az kellett volna, hogy mind a 20-40-x percig végig, hanem csak az elején pár percig, de minden szoptatás elején, nappal majdnem sírósan, éjjel pedig bevallom, néha sírósan is, rettentő erősen pár percig. Próbáltam mindent, szoptattam bölcsőtartásban, alkartartásban, így úgy amúgy, kentem rá krémet, sőt még a kerületi védőnői hálózat által szervezett szoptatós tanácsadásra is elmentem, de mindenki csak azt mondta, hogy türelem, mindent jól csinálunk, Mira is és én is, majd elmúlik. Köszi szépen, türelmes vagyok, nem adom fel, mert ez egy hatalmas ajándék, hogy így el vagyok-vagyunk látva tejjel, de szúúúúúr!!! Kapcsolja le valakiiiiiii!!! És lőn, potom 8 hét után, szinte egyik napról a másikra elmúlt az egész. Mintha elvágták volna a dolgot, már nem fájt-szúrt-égetett semmi. Cserébe utána kb még 2 hétig csikizett egy ideg a nyakamban, azt hittem megbolondulok, úgy viszketett minden alkalommal, de mire Mira 3 hónapos lett, minden szopis nyavaját kinőttünk és/vagy túlestünk rajta, és elérkezett a kánaán. 

A kánaán előtt (december végén és január elején), minden odafigyelés és óvintézkedés ellenére azért még kihordtam két gyors lefutású mellgyulladást. Nem kívánom senkinek. Csak így simán, egyszerűen, röviden, _s_e_n_k_i_n_e_k_. 

Durván hangzik? Igen. De ha (már) nem fáj, akkor csodálatos dolog a szoptatás, tényleg érzelmi kánaán, amiből erőt lehet meríteni, feltöltődni, túlélni. Még akkor is, ha egyébként jellemzően unalmas dolog, mert nincs benne sok activity, és komoly keretek közé szorítja az embert, mert ezt nem lehet "lepasszolni", mint mondjuk a sétáltatást. Nyilván meg lehet oldani, de én nem akartam, mert ez valami olyan amit csak én tudok a babámnak adni, és ezért akkor adom amíg és amennyiszer kéri. 

Ha valakiben felmerülne, hogy ez most hogy került ide, annak üzenem, hogy ez az élet egyik legszebb kalandjának küzdelmekkel tűzdelt eleje, és nekem és Andrénak most ez a nagy kaland!  

Illusztrációnak egy szép alvós képet választottam, mert azért a szopizások között még ez volt a fő program novemberben :) Én pedig csak ültem mellette és bámultam, mosolyogtam, olvadoztam, és nagyon nagyon boldog voltam.