2016. feb 29.

Házassági anyakönyvi kivonatok II., avagy hogyan lettem OZS

írta: Afrikaland
Házassági anyakönyvi kivonatok II., avagy hogyan lettem OZS

(kedves olvasók, javaslom hideg élelmet és innivalót készítsen be magának mindenki, mert az utóbbi idők egyik leghosszabb bejegyzése következik, amit ráadásul lehet, hogy többen többször is el fognak olvasni, mert annyira hihetetlen...)

Tulajdonképpen nem lett volna túl nagy hercehurca a dél-afrikai papírok alapján kiállított magyar házassági anyakönyvi kivonatunkhoz sem hozzájutni, mert azt a sikeres elbírálás és a kiállítás után automatikusan kiküldték volna a címemre, ha kérem. Sőt, minderre a beadástól a kiküldésig mindössze 2 hónap alatt sor kerül a szabályozás szerint, AMENNYIBEN minden rendben találtatik a beadott csomaggal. Értsd: mindent leadunk amit kell és mindenki egyetért abban, hogy mit kell.

Tehát ha elvileg 4-6 hét alatt megkapjuk a megfelelő dél-afrikai papírt, amit ugyebár 2014 június elején igényeltünk meg, és elsőre mindent jól adunk le a magyar fél felé, márpedig miért ne adnánk, hiszen a követség segít a teljes ügyintézésben, ők meg csak tudják, hogy mire van szükség, plusz a 2 hónapos magyar elbírálás, de azért legyünk reálisak, bármin csúszhat kicsit a dolog, szóval dobjunk hozzá még pár hetet, legkésőbb október végére kézhez kéne kapjuk a magyar házassági anyakönyvi kivonatot. Ez összesen 4 hónap, nem rövid, de azért még kibírható, és így még bőven lesz időnk André tartózkodási engedélyét is intézni. Legalábbis mi így gondoltuk.

Azt hiszem nem fog senki sem megdöbbenni, ha már így elöljáróban megsúgom, rosszul, nagyon nagyon rosszul gondoltuk és számoltuk ezt az október végét... A kényelmes, és ahogy az angol mondaná timely intézés helyett nagyjából hónapokig izgulós, a középidőben anyázós és rettentően idegesítő, a végén pedig igen feszült és majdnem kiabálós procedúra várt ránk. 

Bár tényleg nem sok minden szükséges egy külföldi esküvő magyar regisztrációjához, mindössze a külföldi házassági anyakönyvi kivonatra, azon egy extra pecsétre, egy szabályosan kitöltött "igénylőlapra", meg persze a házas felek iratainak másolatára van csak szükség. Azért ebben a simaságban is el lehet keveredni úgy, hogy a végén azt sem tudod, hogy merre az amarra. Lássuk csak...

Kezdjük azzal a dokumentummal, ami mindennek az alapja, ami nélkül az egész kérelmet be sem lehet adni, azaz a részletes dél-afrikai házasságot igazoló papír, teljes nevén az unabridged marriage certificate. Ha ez megvan, a többi khm már csak "gyerekjáték". A nem részletes papírt, azt ugyebár még május végén megkaptuk, ezzel a kezünkben mentünk be egy szép június eleji napon az egyik Home Affairs irodába, hogy némi ügyintézési díj ellenében megkérjük a részletes igazolást is. Mondták, semmi gond, hamar megvan, kb 6 hét és már jöhetünk is vissza érte. Majd sms-ben értesítenek. Hozzáteszem a két papír, azaz a részletes és a nem részletes papír között az a különbség, hogy a részletesen raja van, hogy mi a feleség házassági neve, a nem részletesen pedig ez nem szerepel. Pár külalaki eltérés is van még, de tartalmilag a fentieken kívül azonos a kettő dokumentum.

1403429886_4067-work-f.jpg

Miután az igénylés után a 7. héten sem szóltak, ismét ellátogattunk az irodába, ahol az ügyintéző sajnos nem tudott segíteni, de adott egy központi telefonszámot, ahol érdeklődhetünk. Igen, ez már gyanús, tudom. Hívtuk a számot, ahol kedvesen tájékoztattak, hogy folyamatban van az ügyünk, még 1-2 hétig legyünk türelemmel és küldik az sms-t, hogy készen van a dokumentum. Az 1-2 hétből 3 lett, ismét hívtuk őket. Újabb telefonok és egy kis emelt hangsúly hatására augusztus közepére kiderült, hogy van egy kis gond (jéé...), hiányzik az un. 30-as dokumentum, enélkül nem lehet kiállítani amit kérünk, a férj legyen kedves és fáradjon be az irodába és töltsön ki egyet. André természetesen befáradt, és amikor kért egy üres 30-as nyomtatványt, nagy szemekkel néztek rá, hogy hátttőőőőő azt ő már kitöltötte az esküvő napján, merthogy a 30-as dokumentum az amit tanúkkal egyetemben még áprilisban aláírtunk. Vagyis azt nem lehet csak úgy megint kitölteni... meg egyébként én is, meg a tanúk is kellettünk volna hozzá, de ez igazán mellékes.

Még aznap megkértük Barriet (aki összeadott minket) hogy szekennelje be az idevágó lapokat (nála ugyebár megvan minden dokumentum) és küldje el emailben őket, hogy továbbküldhessük a központba. A szkennelés pocsék lett, nem látszott semmi, összefolytak a betűk meg a számok, vagyis szükségünk volt az eredeti saját példányunkra, amit egyébként B. anno elfelejtett odaadni. Szerencsénkre pár napra rá pont Pretoriába jött Barrie ügyeket intézni, így személyesen oda tudta adni őket. Ha nem jött volna errefelé, akkor nekünk kellett volna elmenni hozzájuk, röpke 500 km oda meg 500 vissza, nem gáz, ugye. Posta kizárva. Az eredetikről mi készítettünk egy fényképet, hiszen a szkennelést már próbáltuk, és ott nem látszott semmi, és a fényképeket elküldtük emailben a központba, hogy az alapján dolgozhassanak. 2 hét múlva ismét hívtuk őket, hogy hogy állnak, jó-e minden, igen, a képeket megkapták, minden ok. Ekkor már augusztus végét írtunk.

Szeptemberben, hazaköltözésünk előtt pár nappal derült ki, hogy mégsem jó a fénykép formátum, nekik csak pdf a jó, semmi más nem fogadható el. Itt egy kicsit megrémültünk, hiszen próbáltuk már a szkennelést, azaz Barrie próbálta, és ugye mint említettem, az nem volt olvasható. De nem volt mit mást tenni, mi is szkenneltünk egyet és lám, olvasható lett!! Barrie valószínűleg nem csukta le a szkennert, így a fény átvilágított a papíron és ezért lett összemosott minden infó. Úgy utaztunk el, hogy most már elvileg tényleg minden rendben van, "csak" várni kell. André unokatesójának adtunk hivatalos meghatalmazást, hogy intézkedhessen amikor eljön az ideje, és szóltunk a követségen is, hogy most már nem mi, hanem Johan jelenik majd meg.  

Merthogy júniusban amikor ez az egész elkezdődött akkor mi elmentünk a követségre, kitöltöttük az igénylőlapot, aláírtuk ahol kellett, készültek fénymásolatok is, csak az éppen tárgyalt papír hiányzott a csomagból. Az igénylőlap nem nagy cucc, alig pár oldal, adatokat kell megadni meg pár kérdésre válaszolni, pl hogy mi legyen az ara házassági neve, hova kérjük a dokumentumot postázni, ilyesmi. Nagyon kedvesek voltak a követségen, szeptemberben telefonáltak, hogy épp rendezik az irataikat és van egy befejezetlen dosszié a nevemmel, mit szeretnénk vele kezdeni. Akkor megbeszéltük, hogy mivel mi már mindent leadtunk, csak a megfelelő házassági igazolás hiányzik, szívesen intézik ők az egészet nekünk, legalább nem kell érte fizetnünk majd otthon és fordíttatni sem szükséges emiatt. Annyit kértek, hogy ha megvan a hiányzó láncszem, arra tetessünk egy speciális pecsétet és adjuk le nekik fogadóidőben. Ez igazán rendes volt tőlük, hiszen amikor beszéltünk akkor már tudtuk, hogy mi már nem leszünk ott, és ők mégis hajlandóak voltak a saját ügymenetük keretében beadni az anyakönyvi regisztrációs kérelmünket. 

homeaffairs.jpg

Az októberi és november eleji szinte mindennapos idegörlő home affairs hívogatást nem részletezve ugorjunk rögtön november közepére, amikoris az éppen aktuális home affairs központ hívás során az ügyintéző közölte: készen van a dokumentum, 2 nap múlva átvehető az igény benyújtás helyén. Oh wow. Johan nem túl boldogan, ami okára nem térnék ki, de végülis megtette amit kértünk tőle, elment a papírért, intézett rá olyan különleges pecsétet, és leadta a követségen. Mondhatni pörögtek az események, november 14-i kiállítási dátum van az unabridged certificate-n, 17-én került rá a speckó pecsét, az un. apostille, és november 24-i dátummal került be a magyar hatóságok rendszerébe a regisztrációs kérelem.

Innen már egyenes az út, gondoltuk mi, 2 hónap az elbírálási idő, azaz január végére meg kell legyen a magyar házassági anyakönyvi kivonat. Megjegyzem, december elejétől, ezzel párhuzamosan már futott André tartózkodási kártya igénylése, amihez legkésőbb február végéig szükségünk volt a magyar kivonatra, különben kizavarják az országból. 

Január végén kaptunk is egy szép hivatalos levelet, nagy boldogan mentem érte a postára, hurrá, végre kész van minden és még időben vagyunk (a tartózkodási engedélyhez), majd még ott a posta épülete előtt bőgtem is egy kiadósat - hiánypótlást kértek. Szerintük hiányzik a fordítás meg a csatolt dokumentumok alapján nem tudják megállapítani, hogy a férjem milyen nemzetiségű, amit ha nem pótolunk akkor az lesz benne, hogy a férj állampolgársága ismeretlen. Hogymivan? Mindezt 2 nappal a várva várt sítúránk előtt... Gyorsan írtam is egy emailt a követségnek, hogy van egy kis gond, az általuk beadott csomag a döntő bizottság szerint hiányos, hogyisvanezkéremszépen??? Persze szépen fogalmaztam meg, hogy segítsenek már, mert nem értem, hogy lehet az, hogy amit ők, akik elvileg minden ilyen folyamatot és a szükséges dokumentumokat jól tudják, hiányosan adták le a papírokat VAGY létezik-e az, hogy a magyar hatóság nem tudja hogy mit is kellene kapjon és csak szívat minket? Még aznap válaszoltak is, nyugodjak meg, felveszik a kapcsolatot az illetékesekkel, és tisztázzák a félreértést. 

Másfél hét múlva, a síelésből visszatérve, még mindig nem történt semmi. Se a követségnek nem válaszoltak, se engem nem hívtak, a telefont se vették fel, az idő meg vészesen fogyott. Akkor hát nincs mit tenni, irány az ügyfélfogadás, remélhetőleg az segít majd. Nagyon komoly amúgy, hogy heti mindössze fél napot van lehetőség személyesen intézkedni, minden egyéb nap csak telefonálni lehet, ami vagy kicsöng és nem veszik fel, vagy masszívan foglalt. Ja meg lehet emailt írni, amire nem válaszolnak. És nemcsak nekem, hanem a követségnek se!

Február második szerdáján kora reggel felkerekedtünk, és milyen jól tettük, mert kb 1 órával az ügyfélfogadás kezdete előtt már szép sor kígyózott az épületben. Viszonylag hamar sorra kerültünk, ahol először kedves majd az idő előrelahadtával és a téma bonyolódásával együtt egyre kevésbé kedves beszélgetésben volt részem. Átadtam a levelet amit küldtek, előadtam a problémámat, azaz hogy nagyon kéne már az a házassági kivonat, meg szerintünk (értsd én és a követség) nem kell fordítás meg mindenféle egyéb dokumentum másolata mert mi beadtunk mindent amit kellett.

Nos... az ügyintéző kikérte magának, hogy mi kétségbe vonjuk annak a kollégának a tudását aki az ügyünket bírálta. Amikor utaltam arra, hogy talán a követség lehet, hogy jobban tudja, akkor morcos lett. Amikor megemlítettem, hogy miért nem veszik fel a telefont, akkor még morcosabb. Amikor megkérdeztem hogy ugyanmár miért nem válaszolnak az emailekre akkor még morcosabb lett. Mert sok a dolguk és kevés az ügyintéző és nem bírják a tempót és nem tudnak mindenkinek válaszolni bla bla bla. Mondom én olyan cégnél dolgozom, ahol 3 napom van mindenre válaszolni amit tőlem kérdeznek és ha ezt nem teszem meg akkor kirúgnak (nyilván nem azonnal, de ez lenne a vége). Szóval legalább a követség emailjére válaszolhattak volna. Közben forgatta a papírjaimat az ügyintéző, majd úgy döntött, elege lett, jól beolvas és leráz.

"Mikoris kötöttek maguk házasságot? 2014 április elején? Aha szóval majdnem 1 éve. Akkor ha ennyi ideje házasodtak miért csak most adták be a kérelmet, ha eddig ráért most is rá fog érni??!!" Jelzem ez nem valami indok vagy konkrét válasz, se nem előre mutató tanács, hogy hogyan oldjuk meg a problémát, hanem vagdalkozás. Akik jobban ismernek azok most már szerintem szélesen vigyorognak, hogy ezt kár volt kihagyni, biztos jó jelenet lehetett, igen, igazuk van, de morzsoljanak is egy könnycseppet gyorsan, mert tényleg nagyon rendesen viselkedtem :) Épp csak felkeltem a székről és az ügyintéző és köztem lévő, gondolom őt védő (hehe) plexi fal fölött átnyúlva böktem rá az ügyintéző szeme előtt kb 10 centire a dátumra a dél-afrikai papíron. "Azért most mert csak november 14-én állították ki a szükséges papírt, rá 3 nappal lett meg az apostille és utána 7 napon belül már be is adtuk a kérelmet. Vagyis nem ültünk a dolgon, hanem mindent amilyen gyorsan lehetett intéztünk, nem úri jókedvünkben halogattuk és pattogok itt most hanem mert mu-száj itt lennem és aggódom mert ha nem tisztázzák a kérdést a követséggel azonnal és nem kapjuk meg a kivonatot max de nagyon nagyon ma-xi-mum 2 héten belül akkor a férjemet ki fogják u-ta-sí-ta-ni az or-szág-ból!!! És akkor mi lesz, hmm???"

Néma csönd a teremben. Mindenki minket néz. Pedig nem is voltam túl hangos. Vagy igen? Nem, szerintem nem. És nem is káromkodtam. Biztos nem. Pedig tudnék, hajjaj! Az ügyintéző meg csak tátog mint egy hal. Látom forognak a kerekek. Lehet felfogja mi a problémám? Hogy itt nem csak simán a papírmunka befejezéséről van szó, hogy aztán a fiókba tegyük a bizonyítványt, hanem egy kicsit komolyabb dologról? Pislog egyet. Kettőt. "Jó. Értem. Délután visszahívjuk telefonon. Kérem adja meg a telefonszámát." Megadtam. "Melyik délután? Ma, holnap, vagy?" " Ma délután természetesen". "Rendben köszönöm a megértését." Egy másodperc alatt összeszedtem minden papírunkat, a táskámat és a kabátomat, sarkon fordultam és André kíséretében, aki egyébként végig mögöttem állt és sík ideg volt, mert a hangsúlyomból kivette a navelemneszórakozzanak részt, kivonultunk az ügyintézős teremből. Kifelé menet csak annyit kérdezett, hogy visszamenjen-e rárúgni a pultot a nőre :D Mondtam neki, nem szükséges, szerintem megértették mit szeretnénk. 

Persze nem telefonáltak délután. Viszont másnap igen. Hát hogy ööö készen van a papírunk, kipostázzák vagy személyesen megyek el érte? Mondtam neki ne postázza, inkább majd én bemegyek érte, mert a szemem előtt elveszett levelek és őskáosz lebegett, szóval jobb ha megyek érte én. Persze nem tudtam kihagyni, hogy ne kérdezzem meg, hogy akkor végülis mégsem kell fordítás meg útlevélfénymásolat meg az angolkirálynőujjlenyomata meg mittudoménmi? Pár másodperces néma csönd után csak annyi volt a válasz, hogy akkor jövő héten szerdán várnak és addigra készen lesz a papírunk és további szép napot kívánnak. 

Szerda reggel egy kiadósabb sorban állás után végre megkaptuk a jól megérdemelt magyar házassági anyakönyvi kivonatunkat. Végre. Még ott helyben alaposan átnéztem, hogy nem írtak-e el semmit, de szerencsére nem. Vicces, hogy utána még kb egy hétig minden nap megnéztem, átnéztem, hibát keresve benne :D de tényleg jól írtak benne mindent. Nevek, dátumok, minden stimmel, és még a férj állampolgársága is tökéletesen megállapításra került.  

Másnap már ment is André a tartózkodási engedélyéhez intézkedni. De erről majd írok külön is...

Másnap már mentem is az okmányirodába időpontot kérni. Meglepően gyorsan, alig 2 héten belül, nagyjából 1 hónappal az 1 éves házassági évfordulónk előtt kezembe kaptam az új személyimet és ezáltal minden tekintetben OZS lettem :)

download.png

Találós kérdés: ha a klasszikus és az unabridged marriage certificate között az a különbség, hogy az utóbbin rajta van a feleség házassági neve is, nemcsak a lánykori, akkor vajon mit hagytak le róla a dél-afrikai ügyintézők? -> Igen. Pontosan! Az új vezetéknevemet. Még jó, hogy a követségen kitöltött nyomtatványon jeleztem, hogy ezentúl BZS helyett OZS szeretnék lenni :)

(a képeket a google szolgáltatta)

Szólj hozzá

házasság hivatali Magyarország Dél-Afrika