Amióta az egyetemen órákon keresztül csak a folyókról tanultunk, és soroltuk az egyes típusokat, mint Gombóc Artúr a kedvenc csokijait, azóta emlékszem a titokzatos időszakos folyók körére. Nekünk, mérsékelt övi lakosoknak elképzelhetetlen, hogy egy folyóban ne legyen mindig valamennyi víz, és ha azt mondják nekünk, hogy 'menjünk le a folyóhoz' akkor mininum egy kisebb folyót képzelünk el, benne láthatóan folyó vízzel. Minden ennél kisebbre ott a patak vagy a csatorna szó, de ezekben is illik, hogy legalább alul legyen egy kis víz.

Botswanában jártunkkor dőlt meg ez a szó-kép társítás, amikor is André rokona 'menjünk le a folyóhoz, hozzunk belőle homokot' felszólalással ásót ragadott, hogy tényleg menjünk a folyóhoz, homokért. Nem nagyon értettem, mi lesz itt most, hiszen a folyóban a homok a meder közepefelé kéne legyen, ott meg ugyebár víz van, minek a lapát ha azt úgyis vödörrel meg úszva kell majd felhoznunk, hamár nem markolóval bányásszuk, mint a Dunából, de akkor meg miért nem veszünk fel valami úszó cuccot? 

Nem kérdezősködtem, megszoktam már, hogy ez itt általában felesleges, mert egyrészt vagy jól értettem/fordítottam a dolgot és csak rosszul képzelem el, vagy pedig jól képzelem, csak itt másként oldják meg, akármi is legyen az a más mód. Szóval kár kérdezni, mert úgyis hamarosan kiderül minden :) Beszálltam én is André és Richard mellé az autóba, kezemben egy finom cider, a fiúknál sör, ezer fok, lapátok és a két munkás a platón, es irány a telek végében lévő folyó! Alig 5 perc múlva le is értünk (de csak mert közben két kaput is ki kellett nyissunk) és már a parti fák lombján keresztül láttam, hogy itt bizony valami furcsa van, vagyis hogy egészen pontos legyek, valami nincs! Jó rendben, az olasz folyók egy részénél is csak csörgedező valami van a meder közepén (kivéve amikor olvad az Alpok mert akkor nincs kegyelem, egekbe szökken a vízhozam), itt is lesz majd valami, kell, hogy legyen, hiszen olyan nincs, hogy egy folyóban nincs víz.

De ez itt Afrika, ahol minden megtörténhet, még az is, hogy a gyerekkorom óta belém nőtt szó-kép társítás kap egy hatalmas lórúgást. És ekkor eszembe jutott az időszakos folyók kategória, és csak álltam a meder szélén, és forogtam balra, forogtam jobbra, és pislogtam vadul, hogy ilyen nincs, ez hihetetlen. 32 évesen, földrajz tanári diplomával a kezemben, életemben először és talán utoljára eljutok egy olyan folyóhoz, amiről mi maximum csak tankönyvekben vagy afrikás vadászkalandos regényekben olvashatunk. 

A fiúk már a harmadik fordulót tették a pickuppal, hordták a homokot a meder közepéből az építendő nyaraló alapjához, amikor még mindig a meder szélénél a homokban az árnyékban ülve bámultam és hüledeztem. Mutattak egy gödröt is, ahonnan a folyó túloldalán lévő telken élő munkások kislábassal vételezik maguknak a vizet. Elvégre csak azért, mert elsőre nem látszik, van a mederben víz, csak most épp 1,5 méterrel a felszín alatt kell keresni. Ez egyébként ingadozó érték, a legszárazabb időben sokkal mélyebbre is le kell ásni. 

Hamar kiderült, évente alig pár héten át van csak látható víz a folyóban, ami hatalmas mormogással érkezik, 1-2 nap alatt tetőzik, minden, az előző 1 év alatt felgyűlt koszt elvisz a mederből, meg kb mindent amit csak elér és el tud sodorni, és bár nem olyan gyorsan, mint ahogyan jött, de viszonylag hamar el is tűnik a homok alatt. Onnantól pedig ásni kell, van, hogy akár 2,5 métert is egy kis vízért. A szerencsések egy állandó kúttal megússzák az ásást :)

Íme pár fénykép a fent említett Tati folyóról (az első kettő saját produktum, a többit Rika rokon készítette), na meg egy kis Wikipedia tudnivaló ITT :

Az említett hüledezős ponttól balra:

És jobbra:

Száraz időszakban a partról:

Magas vízállásnál ugyanaz, tehenek nélkül:

Épp csak valami az alján, eltűnőben a folyó:

Nem sokáig lesz már itt nyílt víz:

Valahol azért megreked, de az sem marad sokáig:

Még egy hasonló, alig vizes:

A kutya is csak nézi, hogy került ez ide az éjjel: